Rejtélyes teremtmények

Idegenek vagy szökött génkísérletek?

Kísérteties jelenések

Mi rejlik a túloldalon?

Különleges képességek

Vajon mind képesek vagyunk rá?

Utazók más korokból

Honnan jöttek? Hová tartanak?

Egy nő tükörképe önálló életre kelt. Szellem vagy valami más?

Egy táncstúdió kamerája izgalmas eseményeket rögzített. Egy hétköznapinak tűnő táncpróba után megjelent egy szellem vagy egy ahhoz hasonló entitás a stúdióban, miközben a nő a földön ülve pihent, a tükörképe felállt, majd miután a nő kiszaladt a stúdióból, a tükörképe csak egy helyben állt ugyanott. 

Senki nem tudja honnan származik a felvétel, de a Mirror szerint az internetet már körbejárta. Hogy a felvétel valódi-e azt mindenki döntse el maga.

Szellem fekszik egy baba ágyában?

Egy rémült anyuka szerint másfél éves kisfiát egy csecsemő szelleme zaklatja. A frissen felszerelt bébimonitor felvételén látható egy fénylő és egy áttetsző alak, ami bemászik a kis Sebastian mellé az ágyba.

"Először csak megijedtem nem tudtam elképzelni, ki lehet Sebastian ágyában – mondta Laura. – Aztán eszembe jutott, hogy biztos a plüssmacit vitte magával az ágyba, csak megfeledkeztem róla. Felmentem a szobájába, hogy ellenőrizzem, de nem volt semmi az ágyban. Legalább is olyasmi nem, amit szabad szemmel látni lehet."

Laura ekkor már marhára kiborult. A közösségi oldalán is megosztotta a különös jelenség fotóit, de csak a szokásos magyarázatok érkeztek: hibás a kamera, beégett a felvétel, valaki megviccelte, vagy egyszerűen csak képzelődik.



Tündérek 1.rész

Törpék és egyéb kis méretű emberkék nem csak a mesekönyvek lapjain léteznek,hanem számos nép legendájában,mondájában és mitológiájában is. Ezeket három részre bonthatjuk le: A törpék legfőbb eredeztetése kelta legendákra épül,hagyományos módon itt csúcsosodik ki a törpe mítosz. 

Az angol és ír feljegyzésekben,különböző írásokban találjuk meg e kis méretű lényekre vonatkozó legteljesebb utalásokat és hivatkozásokat. Írország a legfőbb bástyája ezen mítoszok összességének. Ám nagyon gyakori említések találhatók a skandináv népek emlékirataiban is. A norvég,svéd,de még a germán népek is rengetegszer említést tesznek egy apró népcsoportról,akik a föld alatt élnek. Végül a görög,római és egyiptomi feljegyzések,gyűjtemények tesznek kisebb említést róluk. Ezekben száz számra hevernek a törpékről,koboldokról és manókról szóló történetek.

A történeti kutatások alapján elmondhatjuk azonban,hogy e-kis termetű lények sokkal régebben még nagyon sokan voltak,és a föld fölött éltek. Az ember megjelenése,térnyerése és hódító törekvése azonban visszahúzódásra késztette a törpéket,akik ezután jobbára a föld alatt éltek,vagy máshol elbújva az emberi civilizáció elől. A törpék leginkább az öreg kontinensen voltak honosak,ám kisebb kolóniákban éltek Amerikában és Ausztráliában is. A legendák szerint egyes törpék,illetve koboldok mágikus varázserővel rendelkeztek. Alapjában véve nem voltak gonosz természetűek,azonban az emberrel szemben kialakult ellenségeskedés arra motiválta őket,hogy kisebb gonoszkodással,ijesztgetéssel és gyerekek elrablásával gyakoroljanak nyomást az emberre,így szerezve maguknak presztízst.

Mivel a mitológia alapjaiban véve reális kiindulóponton nyugszik feltételezhetjük,hogy ilyen vagy ehhez hasonló lények valóban léteztek.
Egyesek számára ez már egyáltalán nem is kétséges,főleg ha betekintést nyerünk néhány történetbe. Az egyik a XVII. századi Magyarországon történt.

Selmecbányán szokás szerint jó pár ember minden nap a bányába indult dolgozni,hogy megfelelő mennyiségű színes és nemes-ércet nyerjen ki. Azonban egy napon nem mást láttak odaérkezésükkor mint néhány törpét,akik nagyon apró,3-4 ökölnyi méretűek voltak,vén arcúak,és bányász módra öltözködve kezükben tartottak néhány csákányt és lámpát. Az óvatlan törpék – az emberek megjelenésekor – azonnal elillantak.

Egy másik eset 1138-ban egy német kolostorban történt. Egy pap szentmise után különös alakot pillantott meg egy nagy,tátongó,falba vésett lyuk mellett. Ez a törpe korom fekete színű volt,semmilyen nyelven nem beszélt. A pap miután elkapta,alaposan végignézte,majd elengedte,a törpe pedig villám gyorsan visszamászott abba a bizonyos lyukba. Soha többé nem látták.


1932-ben Amerikában egy újabb törpékkel kapcsolatos hihetetlen felfedezés borzolta és ejtette ámulatba a megdöbbent embereket. Egy sziklahasadék tövében olyan halott törpére bukkantak kalandozók,amely törökülésben ült,35 cm magas volt, és mumifikálódott testén,az arca ráncos volt és barna,orra lapos formájú,homloka alacsony és szája széles volt. A nézelődés után otthagyták.

Manókról, koboldokról az észak-európai népek legendái mesélnek. A régi magyar szájhagyomány szerint Erdélyben és Csallóközben száz éve nem számított ritkaságnak, hogy tündérek köszöntek rá a természetben vándorlókra.

Nos közvetlen bizonyító erejű dolgokkal nem szolgálhatok,ám érdemes elgondolkodni az alábbi néhány fontos és lényeges jellemzőn,momentumon,ami a bizonyítás,hit,kételkedés megállapításához szükséges.


Az alábbi jellemzők és tények a manók,törpék,tündérek és koboldok létezését bizonyíthatják.
  • Elsőként mindjárt ide is sorolhatjuk a különböző népek mitológiájában,legendáiban,mondáiban lejegyzett történeteket és meséket.
  • Ezek mindig a valóságból indulnak ki,csak éppen színesítik őket,hogy hitelesebb és fantáziadúsabb történet kerekedjen ki belőle.
  • Másodsorban szemtanúk és egyéb beszámolók tanúskodnak arról,hogy ezek a lények bizony léteznek,léteztek ma is.
  • Továbbá a föld alatt rengeteg kis méretű,szűk járatokat találtak emberek ásatások során. Föld alatti,bányák alatti alagutak,járatok is a létezésüket támasztják alá.
  • Másrészt ezekben a járatokban olyan apró munkaeszközöket találtak a régészek,amelyek csupán pár centisek voltak. Törpe szerszámok ?
  • Másrészt a törpék létezése anatómiailag,biológiailag is lehetséges,hiszen napjainkban is találunk olyan népcsoportokat a földön,amelyek sokkal kisebbek egy átlagembernél. Ott vannak például a pigmeusok,de említhetnénk az evolúcióra épített tudományos magyarázatokat is.
  • A fejlődés szerepe így mérvadóvá válik,felértékelve a biológiai és fizikai fejlődési szakaszokat. De a törpék megtalálhatóak a kulturális emlékek közt is: az ősember kultuszában domborműveken,sziklarajzokban is fellelhetők ezek művészi stílusban alkotott források révén.
     
  • Sőt,vallási eredetű filozófiai tézisek is születtek erre vonatkozóan. Az özönvíz idején az emberek éheztek,szomjaztak,így az utódok egyre inkább visszafejlődtek,alkalmazkodtak a kicsi igényekhez,ez pedig olyan evolúciós fejlődést produkált aminek eredményeképpen egyre kisebb gyerekek születtek. 

Talán a közeljövőben majd ismét felbukkannak ezek a rejtélyes lények,és akkor bizonyító erejű felvételt is készíthetünk róluk, így azután már nem csak a mesékben fogjuk látni őket,hanem valódi természeti környezetükben is…

Shambala legendája

A régi bölcsek szerint létezik egy hely, ahol az ég és a föld találkozik. Tibeti és mongol lámák ősidők óta emlegetnek egy bizonyos Shambalát, ám ezt a helyet hiába is keresnénk a térképen, nem találnánk.

A modern tudósok véleménye megoszlik arról, valóban létezett-e az a földi paradicsom, amelyet a hagyományok emlegetnek. Egyesek a fantázia szüleményének tartják, mások viszont valamelyik közép-ázsiai történelmi királysággal azonosítják. Mindazt, amit a helyéről tudunk, egy tibeti legenda foglalja össze, amely Shambalát az "északi nyugalom helyének" nevezi, ami arra utal, hogy a mitikus birodalom valahol Tibettől északra található. Ezt támasztják alá az indiai hagyományok is, miszerint a Himalájától északra van egy Kalapa nevű hely, ahol tökéletes emberek élnek.


A legenda szerint Buddhát Shambalában avatták be a titkos tanokba. A rejtett hely a legenda szerint egy völgy mélyén bújik meg, s óriási hófödte hegycsúcsok veszik körül. Megközelítését egy tó, vagy kiszáradt tó meder nehezíti, s csupán egy keskeny hágón vagy barlangon keresztül vezet oda út. A lámák szentül állítják, hogy Shambalába nem juthat el minden vándor - csak az, aki meghívást kapott oda.

Ha feltételezzük, hogy ez a misztikus birodalom valóban létezik, akkor valószínűleg a Kína nyugati felében húzódó hatalmas területen kell keresnünk, melynek ma Hszincsiang Ujgur a neve. Itt, a Kunlun, a Tien-san és az Altaj hegyláncai között több szélfútta medencét találunk, amelyek 3000 évvel ezelőtt virágzó városi civilizációknak adtak otthont. Egyes tudósok szerint Shambala mítosza azokból az elképzelésekből eredeztethetõ, hogy az Altaj hegység valaha a sámánok lakhelye volt.

A hagyomány szerint Shambala lakói maguk gyógyították minden betegségüket, olvasni tudtak mások gondolataiban, megjósolták a jövőt, és akár 100 évig is éltek. Királyuk meglepően fejlett technikákat ismert a legenda szerint. Igen messzire ellátott, sőt egy égre nyíló ablakon át más bolygók lakóinak életét is tanulmányozta. Kőlovait a szél energiája hajtotta.

Tibeti jövendőmondók szerint Shambalának 32 királya lesz, s mindegyikük 100 esztendeig uralkodik. Az első az i. e. VI. században, Buddha életében volt hatalmon, az utolsó, pedig hatalmas seregével majd győzelmet arat a gonosz erői felett, és meghozza az aranykort az egész földkerekségnek. A legenda szerint akkor oldódik majd meg Shambala rejtélye is.

Egyéb legendák arról mesélnek, hogy Shambala a levegőben található, lebegő város, amit nem tart semmi, mégis ott van. Meditációs állapotban már sokan megjárták Shambalát, akik arra érdemesnek mutatkoztak, és ez által meghívást kaptak oda szellemi vezetőiktől.

Érdekes, hogy Shambala legendájában is a jó és a rossz harcáról van szó. A Dimenzióváltás sem más, mint egy magasabb rezgésszintre való belépés, felemelkedés. Ha összehasonlítjuk a két dolgot, akkor levonhatjuk a következtetést, miszerint mindkét legenda lényege az, hogy elérkezik majd az idő, amikor a jó győzedelmeskedik a gonosz felett és beléphetünk egy másik, emelkedettebb világba.

Tulajdonképpen mindegy, hogy Shambalának vagy 5. dimenziónak hívjuk, ugyanarról a jelenségről van szó, és ezoterikus körökben egyre többet beszélnek róla, mintha már nem lenne sok idő a változásig...

A kristálykoponyák rejtélye

A titokzatos, emberi koponyát formázó, kristályból kifaragott szobrok eredete, rendeltetése nem ismert, de számos feltételezés látott napvilágot velük kapcsolatban. Vallási rítusok, varázslatok, szertartások kellékeinek tartják őket, sokan a földönkívüliekkel is összefüggésbe hozzák létezésüket.

Egy ősi indián legenda szerint a Földön 13 emberi méretű koponya létezik, melyek hatalmas, természetfeletti tudás hordozói. Fontos információkat tartalmaznak az emberiség eredetével és jövőjével, a világegyetem rejtélyeivel kapcsolatban. Ez a tudás azonban akkor válik hozzáférhetővé és az emberiség közkincsévé, ha mindegyik kristálykoponya előkerül, és egybegyűjtik őket. Ám ez csak akkor történhet meg, ha az emberiség elér egy bizonyos erkölcsi fejlettségi fokot, hogy ne éljen vissza a tudással.

Eredetük ködbe vész

A leghíresebb kristálykoponya az 1924-ben, egy ősi maja város, Lubaantum (a mai Belize területén) feltárásakor Frederick Albert Mitchell-Hedges régész lánya által talált darab. Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll. A kvarckristályból készült koponya tömege 5,2 kg, és anatómiailag szinte tökéletes.

Dorlandnek a vizsgálat során az a meglepő körülmény is feltűnt, hogy a koponya a kvarc kristálytengelyének irányát figyelmen kívül hagyó módon készült, holott ez a tengely határozza meg, hogy a kifaragás során mekkora eséllyel reped meg a kristály. A kutató ráadásul a legalaposabb mikroszkópos vizsgálattal sem fedezett fel karcolásnyomokat a koponyán.

A kristálykoponya eredete a történelem homályába vész; kora meghatározhatatlan, funkciója, elkészítésének módja nem ismert. A kvarckristály ennyire precíz megmunkálása olyan technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére. A kvarckristály keménysége miatt az egyetlen eszköz, amivel meg lehet munkálni – a mai ismereteink szerint – a gyémánt. Frank Dorland restaurátor szerint a koponya készítői először gyémánttal gömbformát faragtak ki, majd a csiszolást, maratást, fényezést víz és homok oldatával végzett megszámlálhatatlanul sok kezeléssel kivitelezték. Ez a folyamat körülbelül 300 évnyi munkába kerülhetett. A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya tehát vagy egy mára elfeledett eljárással készült, vagy több évszázad alatt nyerte el mai formáját.

Médiumi információ

Carole Wilson, Kanada legismertebb médiuma, akinek segítségét a rendőrség is rendszeresen igénybe veszi megoldatlan gyilkossági ügyek esetében. Mint médium, képes rá, hogy a kristálykoponyában tárolt információkhoz hozzáférjen. Carole szerint a kristálykoponyákat sok-sok évezreddel ezelőtt alkották egy magasabb intelligencia tagjai – egy olyan civilizáció, amely megelőzte a majákat.

Így vall erről: „Ez a tárolóedény tartalmazza sokak elméjét és az egy elmét… Nem az általatok ’fizikainak’ nevezett eljárás útján készült. Jelenlegi formájába a gondolat hatalma öntötte... A világ java része a szellem erejével jött létre. A szellem teremti az anyagot. Ez az edény azért kristályosodott ki, mert neked, a három dimenzió által behatároltan, szükséged van a látásra, a hallásra és a tapintásra…

További edények fognak előkerülni… számosan vannak még… Amikor valamennyi tárolóedény együtt lesz, bámulatos tudásnak lesztek birtokosává… A fény és a hang lesz a kulcs; amikor a megfelelő rezgést előállítjátok, megkapjátok az információt, melyre szükségetek van… De az idő még nem jött el… Még mindig vannak olyanok, melyek még formát sem nyertek… és mások, melyek biztonságban pihennek az óceánok mélyén… Túl veszélyes lenne az embernek birtokolnia ezt az információt… túl korai az evolúció szempontjából… mert az emberiség még mindig a pusztítás eszközeinek jobbítására tör.”

Ősi indián legenda

Az őslakos amerikaiak között a mesélés hagyománya az eszköze annak, hogy titkos tanításaikat generációról generációra átadják egymásnak. A cherokee-k a következőket mondták el:

Kezdetben 12 világ létezett az emberi élet számára. Ezek a planéták különböző napok körül keringtek. A bolygók mindegyike összegyűjtötte tudását, és ezt a tudást egy holografikus számítógépbe táplálta: egy kristálykoponyába. A planéták öregjei segítették a Föld népeit, hogy felépítsenek négy nagy civilizációt: Lemúria, Mu, Mieyhun, és Atlantisz civilizációit. Arra használták fel a koponyák tudását, hogy misztikus iskolákat hozzanak létre, a rejtett bölcseletek iskoláit, és titkos gyógyító szervezeteket. Később kezdték széles körben is elterjeszteni a tanokat. Az információ megközelítőleg 750 000 esztendővel ezelőtt érkezett meg, és 250-300 000 esztendővel ezelőtt kezdődött el a terjesztése a Földön. 

A koponyákat egy piramis belsejében tartották – a Bárkaként ismert hatalmas formációban. A Bárka a szent bolygókról származó, körben elhelyezett 12 koponyából állt, egy tizenharmadikkal, a leghatalmasabbal, a formáció középpontjában. Ez a tizenharmadik koponya képviselte valamennyi világ kollektív tudatát, és kapcsolódott valamennyi szent planéta tudásához.

Az utazó emberek a koponyákból álló Bárkát először az olmék néphez vitték el, majd a maják vették át, azután az aztékok. Ám az aztékok arra használták fel a koponyák hatalmát, hogy visszaéljenek saját erejükkel, és másokat az irányításuk alá vonjanak. Az egyetlen hatalom, amely képes volt megtörni az aztékokat, a spanyol birodalom volt. Amikor a papok, akik Cortezzel érkeztek, meghallották a kristálykoponyák hírét, az információt eljuttatták Rómába, a pápának is. Mielőtt azonban megkaparinthatták volna a kristálykoponyákat, a helyi papok és harcosok elmenekültek velük. A koponyák szétszóródtak a világban, és addig kell vándorolniuk, míg megtanulunk osztozni egymással a tudáson, gondoskodunk egymásról, tanítjuk egymást, és békés, harmonikus világot teremtünk a Földön.”

A hölgy, aki hatot birtokol

Nem tudjuk, hány darab kristálykoponya lehet a Földön, de közülük hattal Joky van Dieten Maasland büszkélkedhet. A holland hölgy élőlényeknek tekinti a kristálykoponyákat, akikkel állandó telepatikus kapcsolatban áll. Úgy gondolja, hogy élő entitások, élő energia-források. Mindegyikük más típusú kristályból készült és mind máshonnan került hozzá: Oroszországból, Mongóliából, Olaszországból, Peruból, Brazíliából és Guatemalából. Szerinte a kristálykoponyák eszközök, hogy kapcsolatba kerülhessünk a csodákkal. Mindenki számára megnyílnak, akik meditálni szeretnének velük.

Joky van Dieten Maasland így beszél a koponyák misztériumáról: „Mi mindannyian részei vagyunk egy varázslatnak, de egyenként a saját főszerepünket játsszuk az élet nevű csodában. A kristálykoponyák arra tanítanak engem, hogy láthatatlan erők vannak körülöttünk, amiket "lecsapolhatunk", saját javunkra használhatunk, s ezáltal mindig egy pozitív szervezet részei lehetünk. A kristálykoponyák tökéletesen megváltoztatták az életemet. Amióta velem vannak, sok felismerést tettem, minden nagyon szép körülöttem, és csodálatos emberek keresztezik az utamat, akiktől nagyon sokat tanulok.”

Különös tulajdonságok
A koponya fényvezető- és visszaverő tulajdonságai figyelemreméltók. Fény útjába helyezve a kristály felragyog, a szemüregek pedig a többi résznél is fényesebben világítanak. Ez láthatóan tudatos tervezés eredménye. Számos tudományosan megmagyarázhatatlan jelenségről számolnak be azok, akik közel kerültek a Mitchell-Hedges-féle kristálykoponyához. Többen elmondták, hogy képes a színét változtatni, hangot és illatot kibocsátani, szemüregébe nézve pedig némelyek régi épületeket, embereket láttak. Egyszóval a koponya szinte minden érzékszervre képes hatni, ami a mai természettudományos fogalmakkal nem magyarázható.

Ezek a tapasztalatok is azt támasztják alá, hogy a kristálykoponyák sajátos adattároló rendszerek, melyek képesek a körülöttük áramló energiát és rezgéseket, a közelükben előforduló embereket és eseményeket rögzíteni, majd visszajátszani. A régi legendák szerint a kristálykoponyák gyógyításra is szolgáltak. Ezt igazolják a koponyák jelenlegi „gondviselői” is, akik maguk is tapasztaltak gyógyulást, sőt a koponyákat meglátogató vendégek is.

astronet

Önbeteljesítő jóslatok

Önbeteljesítő jóslatnak nevezzük az olyan jóslatokat, amelyek közvetlenül vagy közvetve valóra váltja önmagát. Önbeteljesítő jóslatokkal mindenhol találkozunk koroktól és népektől függetlenül, minthogy ez az emberi psziché egyik jellegzetes terméke. Meghatározására és részletes leírására Robert K. Merton szociológus vállalkozott, maga az elnevezés is tőle származik: „önbeteljesítő jóslat”.
„Az önbeteljesítő jóslat egy kezdetben hamis állítás, amely változást idéz elő a viselkedésben és ez a változás az eredeti hamis állítást végül valóra váltja.”
Az önbeteljesítő jóslat, noha teljességgel valótlan, mégis beváltja magát, minthogy igazságként kezelik. A legtöbbször valamilyen fajta félelem vagy logikai zavarodottság áll a hátterében, s ez készteti az embereket arra a reakcióra, hogy a hamis jóslat szerint cselekedjenek.

Robert K. Merton „önbeteljesítő jóslat” fogalma a Thomas-tételből ered. Eszerint “Ha az emberek egy szituációt valósként határoznak meg, akkor annak következményei valósak lesznek.” A Thomas-tétel éppen arra mutat rá, hogy az emberek sokszor nem csak az adott helyzetükre reagálnak, hanem általuk a szituációhoz kapcsolt belső értelmezésekre és érzelmi reakciókra is válaszolnak. Ezért az emberek viselkedését túlnyomó részben nem is annyira maguk a helyzetek, hanem sokkal inkább a helyzetek szubjektív értelmezése, a helyzetekhez való belső viszonyulás és a helyzeteknek tulajdonított sajátos értelmezés (felfogás) határozza meg. Így sokszor nem egy szituáció valódiságára reflektálunk, hanem a valósnak vélt hatásokra válaszolunk magatartásunkkal. Ezzel együtt a válaszreakcióink tényleges intézkedéseket fognak eredményezni.

Merton a Társadalomelmélet és társadalmi struktúra című könyvében egy fiktív példán keresztül szemlélteti az önbeteljesítő jóslat működési elvét. Íme: A Cartwright Millingville bank egy jól menő üzleti vállalkozás, amely teljesen stabil alapokon nyugszik, jó a menedzsmentje és a beosztottak, valamint az ügyfelek is maximálisan elégedettek vele. Hiba tehát nincs. Mint minden banknak, ennek is csak csekélyke készpénze van, mert a legtöbb értéke különböző vállalkozásokban fekszik. Egyik nap váratlanul sok ügyfél jelenik meg a bankban. A többi ügyfél aggódni kezd a sok új ügyfelet látva a bank körül. Hamis pletykák kelnek szárnyra, hogy valami nincs teljesen rendben a bank körül, így aztán az ügyfelek rohannak a bankba és mihamarabb kivegyék a pénzüket. Ez elindít egy visszafordíthatatlan folyamatot: egyre több ügyfél követeli vissza a pénzét, ugyanakkor a bankban dolgozók is egyre idegesebbek. Ez olaj a tűzre, mert a hamis pletykákat tovább gerjeszti és egyre többen megerősítve és visszaigazolva látják az amúgy hamis híreszteléseket. Erről a lavináról szól a történet, amely végül is maga alá temeti az amúgy jól működő bankot.

A bank a nap elején még szuperül működött, aztán szárnyra kaptak a fizetésképtelenségéről és a közelgő csődről szóló híresztelések. Ez beindította az ügyfelek félelmeit, akik fejvesztve rohantak a bankba, hogy visszaköveteljék a pénzüket. De ezt a bank a kevéske rendelkezésre álló készpénzéből nem tudta hirtelenjében kielégíteni. Így végeredményben a bank ténylegesen fizetésképtelenné válik és csődbe jut.

Az önbeteljesítő jóslat működése

Vegyük észre az önbeteljesítő jóslat jelenségének működési mechanizmusát! Abból indul ki az egész, hogy egy szituációt hibásan értelmezünk. Ez a hibás értelmezés olyan viselkedést vált ki belőlünk, amelynek következtében az eleinte hamis értelmezés igazzá válik. Tehát mi magunk tesszük azzá. Másik oldalról megközelítve. Ha én egy adott helyzetbe már eleve meghatározott elvárásokkal állok hozzá, akkor hajlamossá válhatok olyan viselkedést produkálni, hogy az elvárásaim valóra váltsák önmagukat.

Konkrétabban ez azt jelenti, hogy amit önmagunkról vagy másokról gondolunk vagy hiszünk, az sokszor valóra válik.

Ez az emberi elme működésével magyarázható. Az önbeteljesítő jóslat vagy Pygmalion-hatás spirituális szemszögből azzal magyarázható, hogy a gondolatainknak és az érzéseinknek teremtő ereje, illetve energiája van. Ebben a folyamatban nem annyira számít az előjel, tehát a jó vagy a rossz, a pozitív és a negatív, mint ahogyan az autó fék- és gázpedálja is önmagában még nem okoz semmit egészen addig, amíg nem párosítjuk valamilyen erőhatással. A személyes valóságunk sokszor mi teremtjük, mi alakítjuk olyanná, amilyen. Sokszor nem egy külső erő, hanem a belső erőink – hitünk, felfogásunk, valósnak vélt feltevéseink, eszméink, elveink, érzelmeinkkel átitatott gondolataink – teremtik meg a valóságunkat és ezzel tulajdonképpen befolyásolják a jelen pillanatot.




Az önbeteljesítő jóslatokban rejlő erőket számos ezoterikus és alternatív módszertan felhasználja. A napi önmegerősítő szertartások, a pozitív sorsprogramozások, az önszuggesztiók és egyes jóslások hátterében a Pygmalion-hatás áll. Ezek a módszerek éppen azért lehetnek sikeresek, mert az elme teremtő erejét hozzák működésbe. 

Mire figyelmeztet az önbeteljesítő jóslat?

Az ember alapvetően hajlamos arra, hogy egy személyt vagy egy helyzetet úgy kezeljen, hogy az elvárásait, az előítéleteit, a saját pszichéjéből kivetített tulajdonságait (aggodalmait, félelmeit) aggassa rá. Egyszóval a hitének megfelelően reagál a jelenségekre. Ez azonban legjobb esetben is csak személyes, önmagunk alkotta „valóság”, azaz illúzió marad. Veszélyessé és rombolóvá csak abban az esetben válhat, ha az ember belegabalyodik a saját igazainak, téveszméinek és önigazolásainak a hálójába. Ilyenkor az emberi psziché felépíti a saját kis virtuális világát, amely mint ahogy neve is sejteti, elrugaszkodik a realitásoktól.

Milyen haszna lehet az önbeteljesítő jóslatoknak?
Másfelől a pedagógiában hasznos funkciót is betölthetnek az önbeteljesítő jóslatok. Megfigyelések igazolták, hogy amikor a tanárok tudatosan dicsérték vagy okosnak minősítették a tanulókat, akkor a diákok valóban sokkal szorgalmasabbá váltak és korábbi átlaguk felett teljesítettek. Ugyanakkor ez a metódus ellenkező irányban is működött. Amikor valakiben rendszeresen hibát találtak és butábbnak, lustábbnak titulálták, akkor ők ennek megfelelően kezdtek viselkedni. Holott mindkét esetben a tanárok tudatos gondolati konstrukcióiról volt szó és a valósághoz semmi közük nem volt az ítéletalkotásaiknak. Mit bizonyít ez a tény? Azt, hogy a kimondott szavaknak hatalmas megvalósító erejük van. A diákok akaratlanul is megfeleltek a feléjük sugallt elvárásoknak és a „követelményeknek”. Így váltak valóra a jóslatok.
Ugyanez megfigyelhető a mindennapi életben is. Ha egy hölgyet megdicsérnek a szépsége miatt, bókolnak neki és sokszor kap pozitív visszacsatolásokat, akkor megfigyelhető, hogy a nőknek nő az önbecsülésük, fejlődik az önértékelésük, büszkébben kezdenek el viselkedni és boldogabbak lesznek, továbbá elégedettség sugárzódik a magatartásukból. S fordítva, ha valakit sokat sértegetnek, elnyomnak és lebecsülnek, akkor az valóban igénytelenebbül kezd öltözködni, a viselkedésében is érezhető, hogy elhanyagolja magát és az önkifejezése is devalválódik (veszít az értékéből), mert a külső nyomás hatására sérül az önmagáról alkotott képe (énképe).

Én-kép és Én-ideál
Roppant fontosságú, hogy az ember az önbeteljesítő jóslatokat felhasználhatja saját énképének fejlesztésében is. attól függően, hogy egy személynek vagy egy helyzetnek mekkora és milyen jelentőséget tulajdonít, mit vár el tőle, hogyan értékeli magában, mit érez azzal kapcsolatban, befolyásolhatja a sikerességét. A „meg tudom csinálni” és az „úgysem fog sikerülni” egyaránt működhet önbeteljesítő jóslatként. Az ember doppingolhatja, felspanolhatja magát, ugyanakkor lerombolhatja és az aggodalmaival és a kudarcainak a rémképeivel aláaknázhatja saját sikerességét pusztán azzal, hogy hogyan áll hozzá az élete bizonyos szereplőihez, az adottságaihoz és a lehetőségeihez. Kitűzhet maga elé például bizonyos meghatározott eszméket (ideálokat), amelyekre úgy tekint, mint vezérelvekre és mint olyan célokra, amelyeket minden körülmények között meg akar valósítani. Bár jelen helyzetében nem rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal, mégis a napi szintű önfejlődésével, a mindennapi szituációkban meghozott döntéseivel szinte átalakítja a sorsát és bevonzza, illetve megteremti az én-ideáljának a főbb vonásait. Mihelyst közelebb kerül a valóságban az önmagáról alkotott képe az én-ideáljához, annál nagyobb lesz benne a harmónia és az elégedettség, amiből pedig újabb erőket tud meríteni a további fejlődéséhez, vagyis az önmegteremtéséhez.

Amit mindenképpen meg kell értenünk: az önbeteljesítő jóslatoknál még nem történt meg az előre megsejtett hatás vagy változás, de azáltal, hogy mi rákoncentrálunk és energiáinkat arrafelé fordítjuk, megteremtjük, produkáljuk, valósággá alakítjuk az eseményeket.
Az önbeteljesítő jóslatok jelenségét felhasználhatjuk arra, hogy szeretteinkből, barátainkból és kollégáinkból a legjobbat hozzuk ki. Ha már eleve úgy közeledünk hozzájuk, mint akik rendelkeznek bizonyos jó tulajdonságokkal, ha úgy kommunikálunk velük, hogy éreztetjük velük a szándékolt tulajdonságokat, akkor egy idő után meglepve fogjuk észrevenni, hogy az illető abba az irányba változott, amilyen irányba tereltük őt.

Amikor te vagy az önbeteljesítő jóslat alanya, akkor mindig mérlegelt, hogy a rád kivetített tulajdonsággal óhajtasz-e azonosulni, vagy sem. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy neked (énednek) megfelel-e, tetszik-e az adott tulajdonság, s ha igen, akkor hagyd magadra hatni. Ezzel ugyanis szabad utat engedsz a tulajdonság kifejlődésének. Ha viszont azt tapasztalod, hogy a környezeted olyan tulajdonságokkal akar téged felruházni, amilyen nem szeretnél lenni, akkor bátran, karakánul jelentsd ki, hogy te nem kívánsz olyanná válni.

Anekdoták az önbeteljesítő jóslatokra
Amikor 1969-ben Neil Armstrong a Holdra lépett, elhangzott egy mondat a szájából, amit azóta az egész világ megismert: “Kis lépés egy embernek, hatalmas lépés az emberiségnek!”
Ezután nem sokkal mondott még valamit: “Sok szerencsét Mr. Gorsky!”

Mindenki értetlenül állt a történtek előtt. Senki nem értette, mit akar ez jelenteni. Szinte nemzetbiztonságukat látták fenyegetve az amerikaiak, mert nem tudták mire vélni ezt a „kódolt” üzenetet. Egyik nyilvántartásban sem találták nyomát Mr. Gorszkynak.

Amikor Armstrong visszatért, azonnal vallatóra fogták, de az űrhajós nem árulta el a titkát. Ugyanezt a kérdést még vagy ezren szegezték neki, de végül senki nem tudott meg semmit erről a titokzatos Mr Gorskyról.

1995-ben egy riporter újra feltette a kérdést Armstrongnak, aki váratlanul így felelt: Mivel az érintettek már minden bizonnyal nem élnek, elmeséli a történetet. Mr. Gorsky és felesége a szomszédjuk volt. Egyszer gyerekkorában épp az iskolatársával baseballozott a kertben, amikor a labda véletlenül átrepült Gorskyék kertjébe. Armstrong átmászott a labdáért és ekkor hallotta, hogy Mrs. Gorsky azt kiabálja a férjének, hogy „Orális szexet akarsz? Majd akkor lesz orális szex, ha a szomszéd gyereke a Holdon sétál!”

Hát, ennyit az önbeteljesítő jóslatokról.
Vegyük észre, hogy sok ember azért viselkedik velünk barátságosan vagy éppen gorombán, mert mi valamilyen szinten ezt várjuk el tőlük. Tehát mivel mi előre feltételezzük valakiről, hogy így vagy úgy fog viselkedni, s mi ennek megfelelő magatartást veszünk fel, ezért a másik érezvén ezt már kapásból úgy viselkedik, ahogy mi elvártuk tőle. Ezt a túlzott tudatosságot vagy megtervezett viselkedést érdemes tompítani. Ha ösztöneinknek picit több teret engednénk az életünkben, valószínűleg megteremthetnénk személyiségünkben a harmóniát és kevesebb negatív önbeteljesítő jóslattal kell szembesülnünk az életünkben.